|
Témaindító hozzászólás
|
2015.08.04. 23:15 - |
 |
[27-8] [7-1]
Miféle szimbólum? Lehetséges hogy démonokhoz volna köze? - kíváncsiskodik tovább, hiszen tényleg érdekli, noha jómaga nem ártana bele ilyesmibe magát, főleg ilyenkor. - Tudni már ki az áldozat? Harapás nyomok vagy ilyesmi? - kérdezősködik, mamd egy pillanatra megáll, mintha leesett volna neki miben sántikál Will. Bár igazán megkérdezhette volna, de így nem kérdezösködik tovább. Legalábbis nem erről. Ellenben a kislányról szívesen hall. - És ha késő éjjelig dolgozik? De megértettem, rendben. - mondja kiérve az erdőből. Majd ugye kocsiba ülnek és elindulnak. Nem is nagyon tudja miről beszélhetnének, így ha Will sem úgy ő is hallgat. Míg nem oda nem érkeznek. Mondjuk a Kaint érintő témánál elgondolkodik, hogy bizony ilyen esetek elkerülése érdekében talán elkéne adnia az ebet vagy menhelyre vinnie. Simán éhen halhatott volna, ez pedig felelőtlenségre utal. Na de végül leparkol és kiszállnak, majd követi Willt befelé. |
- Valószínűleg sorozat lesz, ám még sok bizonyíték érthetetlen. Például az áldozat testére valamiféle szimbólumot festett az elkövető, de még nem tudtam rájönni, hogy mit jelent - magyarázza, finoman elhúzva a férfi orra előtt a mézes madzagot, ha már ilyen érdeklődést mutat az eset iránt. - És igen, munkába, még ha nem is terveztem. Ma kezdtem, majd meglátjuk, hogy viselte Elli. Néhány napig még otthon lesz, aztán iskolába megy - válaszol készségesen, meg sem lepődve a férfi a lányát övező érdeklődésén. Az ajánlatra viszont szíve szerint azonnal rávágna egy "nem"-et, helyette azonban megpróbálja udvariasabb formába ölteni az elutasítását. - Köszönöm a segítséget, de mint mondtam, egy-két nap és iskolába megy, akkor pedig nem lesz gond - magyarázza csöndesen, még ha voltaképpen jól is jönne neki a segítség, de miután legutóbb idegenekre hagyta a férfi a lányát... nos, annyi erővel ő is rábízhatja egy dadusra, aki a fizetség reményében valószínűleg nem fog rossz munkát végezni. Arról nem is beszélve, hogy a vadász még mindig életben van, jól tudja, hol lakik a doktor, szóval a férfi háza minden, csak biztonságos nem egy pici lány számára. Na nem mintha az ő házáról nem tudna a tetkós, de erősen fontolgatja az elköltözést. - Volt már rosszabb napom is - vonja meg a vállát, aztán a kocsihoz érve beül az anyósülésre. Majd miután útnak indulnak, egy apró sóhajjal a hűvös ablaknak dönti a kobakját. - Nem baj, különben nem ajánlottam volna fel. Elli örülni fog magának. Kain pedig kapott elegendő tápot és vizet, hogy túlélje még egy napig egyedül - magyarázza csöndesen, behunyt szemekkel. |
Milyen gyilkosság? - kíváncsiskodik. - Munkába állt ezek szerint. Eleanor, hogy tűri? Vagy már beiratta iskolába? Esetleg felkészítőbe? - érdeklődik a leányzó után, de idejében észbekap és visszafogja magát. - A mai napot leszámítva a napjaim nyugodtan telnek és ha gond lenne rábízni valakire, én szívesen fogadom. Talán holnap még nem biztos, mert ha jól rémlik a konyha is kész katasztrófa, de a vendégszoba ép maradt. - magyarázza bár ezt bizonyára Will is tudja. - Sajnálom, ha elrontottam a napját. - mondja Williamre nézve. Majd lassan ki is érnek az erdő azon részére, ahol az autópálya van és a kocsiba is leledzik. Szerencsére nem járt arra senki, a kocsi nyitva és a kulcsot is megtalálta még a romoknál. Szóval miután becsüccsennek, el is indulnak Willék házához. - Biztos nem baj? - kérdi arra célozva hogy ott tölt egy éjszakát. |
- Vegye úgy, hogy egy szót sem szóltam - sóhajt egyet, mert kissé fáradt már egy felbőszült démon csitítgatásához, szóval akkor már inkább elkerüli a további hergelését. - Azonban... legközelebb tényleg legyen óvatosabb és ne várjon sokat az efféle elvetemült igazságosztóktól - teszi hozzá, és bár nem fűlik a foga ahhoz, hogy már megint a nyalakodás áldozatává váljon, kivételesen nem rántja el a kezét vagy háborodik fel, mert neki is jobb, ha nem lüktet a fájdalomtól a mancsa, és ha szüksége lenne az önvédelemre, akkor használhatatlan sem lesz. Az meg mellékes, hogy kicsit úgy érzi magát, mint amikor a kóbor kutyáinak bizalmát próbálta elnyerni a tenyeréből való etetésükkel. - Ehh... nem szerepelt a terveim között - pillant oldalra kissé zavartan, majd most, hogy már mindketten viszonylag egyben vannak, útnak indul a doktorral a kocsijához. Ami viszont azt illeti, inkább elhallgatja a valódi okát annak, amiért eredetileg fel akarta keresni a férfit. Tökéletesen érzi felőle, hogy mennyire fel van háborodva és meg van sértődve a mostani helyzet miatt, szóval ha lehet, nem bosszantaná illetve sértegetné tovább azzal, hogy ő pusztán csak a segítségét akarta. - Elli már nyaggatott, hogy hova tűnt... Egy gyilkosság miatt amúgy is útnak kellett indulnom, utána pedig átnéztem - magyarázza, és végtére is nem hazudik semmivel. Eleanor csakugyan a fülét rágta, hogy keresse elő a doktort, az már más kérdés, hogy semmi kedve nem volt, csupán az ügy miatti siettség vette rá arra, hogy megnézze a férfit. - Igazából fel akartam hívni előtte, de nem vette fel a telefont, ami nem mondanám, hogy jellemző lenne magára. Innét gondoltam, hogy bajba jutott - teszi hozzá, ekkor már a teljes igazságot, majd legyint egyet a doktor hálálkodására. - Nem tartozik nekem semmivel - jelenti ki, talán egy csöppet hűvösen, mert azért nem felejtette el, milyen fájdalmat okozott neki a férfi. - Sőt, szívességet tesz, ha Elli végre megnyugszik - mosolyodik el ő is haloványan. |
Azért ostoba nem vagyok. Nem élvezetből, vagy unalomból ölök. De kevesebbet fogok gondolkodni azon, hogy biztos haza várja valaki. Mondjuk ebben az esetben erröl szó sem volt. Mindössze pofátlanság ne továbbja, hogy a prédám a saját házamban támad meg. - háborodik fel. Ami a harapást és vágást illeti, most hogy erejében van, a nyála is hatékonyabb, így nem várja meg míg a férfi tönkre teszi a felsőjét, megfogja a csuklóját - ismét - majd lenyalogatja a kiserkenő vért, míg nem már forradásnak sincs nyoma. - Kivételesen finom vére van. Ne haraptassa meg magát mással. - mondja egy nagyobb nyelés ugán. Nem azért hogy sajnálja Willt, de így magáénak tudhatja a vérét. Noha most még nem szállna szembe más démonnak mikor a sértődöttségtől alig lát, hogy elbánt vele egy vadász, noha ügyesen kidolgozta mikkel is ejtheti foglyul. Majd indulásukkor kívancsian hallgatja a férfit. - Miért ment hozzám? - érdeklődi meg, mert nem nézné ki hogy aggódna érte a férfi. Majd ha kap választ ha nem, elmosolyodik halványan a beszélgetésen. - Köszönöm Will, elfogadom a meghívást. Alig fogom tudni majd meghálálni. - mosolyog. |
Enyhén összevonja a szemöldökeit a kijelentésre. - Mostanttól maga is beáll a sorba a Death félékhez? - kérdezi halkan, mert nem tudja mire vélni a megjegyzést, legalábbis hirtelen csak erre tud asszociálni belőle. Ez pedig nem örvendezteti a lelkét, mert ha egy, a maguk fajtájára most már veszélyes démont szabadított ki, kockáztatta érte az életét, pontosabban el is ásta magát, akkor semmi értelme nem volt az egésznek. Mindenesetre nem tagadja meg tőle a vérét, bár egy halk, remegő szusszanás kicsúszik az ajkai mögül, amikor rendesen beleharap a húsába a férfi. Persze, azért még mindig lenyűgözi, hogy mikre képesek ezek a lények, most például elég neki néhány korty vér, és úgy néz ki, mint akinek kutya baja sincs. Ilyen sérülésekbe ő már vagy belehalt volna, vagy hónapokig tartó kórházi kezelésre szorulna... Ettől függetlenül azonban nem szomorkodik, amikor végre elengedi a kezét a doktor, de nem is csattan ki az örömtől. Néhány momentum erejéig még figyeli a vérző kezét, aztán elpillant oldalra. - Nincs mit... - jegyzi meg halkan.
Amíg a doktor összeszedi magát, ő finoman ökölbe szorítja a kezét, hogy minimalizálja a vérzést, mert bár itt-ott elkezdett beforrni a férfi nyálával való érintkezéstől, de ez nem bizonyult elégnek egy mély vágás és egy csinos harapás függvényében. Kérni nem fog, kötözésre alkalmatos holmija pedig nem igazán akad, leszámítva a felsőjét. Tehát, végül kellve-kelletlen, azonban levág egy kisebb darabot belőle a kése segítségével, majd nagyjából átkötözi a tenyerét. - Remek - bólint egyet, miközben a doktor után indul. - Magához megyünk először, ott van a kocsim... - jelenti ki, bár ahogy visszapillant a válla fölött a romos, koszos kín"kamrára", akaratlanul is elkezd körvonalazódni a gondolatai között egy másik lehetőség. - Vagy talán egyszerűbb lenne hozzám menni. Késő van, Ellire egy dadus vigyáz, aki biztosan a háromszorosát fogja kérni ennyi késlekedés után... - mosolyodik el haloványan. - A háza pedig egy romhalmaz. Jobban jár a pihenéssel a takarítás helyett - győzködi, ahogy viszont tudatosul benne, hogy mennyire erősködik, inkább elhallgat, és a férfire bízza a választást, bármi is legyen az. |
 
Amint elkezd megszabadulni a kötelektől, máris megérzi a szabadság szagát, és bár két nap alatt igen csak elzsibbadtak tagjai, azért felkel és letudja magáról végleg azt a szörnyű bőrnyakörvet. A köteleket is odébb rúgdossa, majd Willre néz mikor megérzi a vér szagot. - Nem lesz legközelebb. Eddig én is betartottam a szabályokat, ez volt a hátrányom. - roppantja ki a nyakát, majd kicsit átmozgatja magát.
Nem várta volna el, hogy ilyesmit beáldozzon a férfi, de persze nem fog ellent mondani, mert tény és való hogy nem lenne egyszerű megvédeni magukat ilyen állapotban. Szóval megfogja a csuklójánál és úgy rendesen a vágás alatt és fölött is beleharap a tenyerébe, ahogy egy rendes démontól elvárható és úgy táplálkozik a vérrel. Hamar meg is látszik, hogy egy két korty után is elkezdenek összeforrni a vágások, az ütés nyomoknak is nyoma vész és egyre jobb színben leledzik. Persze nem szívja el az összes vérét, így egy idő után elemeli véres ajkát és Willre néz. - Köszönöm. - törli meg a száját majd szépen vissza is veszi az nadrágját illetve ingjét, mert a többinek már annyi. Az ingjének viszont annyi, na meg ha repülni kell akkor csak szétszaggatná. Szóval az éhező erre kóborló állatoknak hagyja, had csócsálják szét. - Az autóm az út szélén parkol. - indul el lassan arra ha Willnek is megfelel. |
Csendben hallgatja a férfit, és bár nem akar önérzeteskedni, azért nem ilyen reakcióra számított volna, mondjuk maga sem érti, hogy miért várt volna egyebet. - Így is elég stresszes ez a napom, ne kelljen még a lányom miatt is aggódni - sóhajtja, miközben előszed a farmerjéből egy zsebkést, majd el is kezdi szépen levagdosni a köteleket a férfiről. - Egyelőre a vadász és Death is egymással vannak elfoglalva, de azért nem maradhatunk itt sokáig - magyarázza csöndesen. - Ja, és keressen megbízhatóbb barátokat, ha legközelebb ilyen történne - teszi hozzá, és amint minden kötelet elvágott, no meg leszedte a láncokat és a nyakörv szerűséget is, az alsó ajkát beharapva ejt meg egy mély vágást a saját tenyerén. Az alkarjában futó vénáját azért nem bízná egy kiéhezett démonra, szóval egyelőre csak a tenyerét kaphatja meg, amit hamar oda is nyom a szájához, míg a másik kezével igyekszik megtartani a doktort, ha ezt szükségesnek találja. - Ne kelljen megbánnom... de nem megyünk semmire, ha így le van gyengülve - motyogja csöndesen. |
Amíg Death tudta nélkül ügyesen eltereli a környékről a vadászt, Willék kapnak egy kevés időt a menekülésre, vagy az esetleges bosszúállásra. Bár Hannibal egyenlőre nem tervez maradni, mert tény és való, hogy nincs a legjobban. A hangra lassan kinyitja a szemeit, de csak az érintésre emeli fel lassan fejét.
Azt hiszem naívan alábecsültem a vadászt. A Cc-sek nem ilyen szemfülesek... - mondja kicsit rekedtes hangon. - Remélem a lánya biztonságban van. Mert ha jól hallottam nem egyedül érkezett és ami azt illeti most nem is látok maga mellett senkit. Az a valaki pedig lehet hogy ismeri hol lakik. - mondja és egyenlőre egy szuszra ennyit bírt, így egy kis időre vissza is hajtja a fejét amennyiben Will nem kezdi el elvagdosni a köteleket illletve a láncokat. Ha összeszedné magát kicsit - és esetleg kapna friss vért valakitől - akkor a körbeszórt só sem állna útjába. Így viszont az is úgy rontja az egészségét mint a dohányzás. |
Nos, eléggé meglepődik, hogy ilyen könnyen ment a dolog, de hát hülye lesz kérdezősködni, no meg értetlenkedni. Helyette a romok közé siet, és némi kóválygás után meg is találja a férfit. A kiszolgáltatott állapot igen csak finom kifejezés lenne arra, amiben a doktor leledzik, ennek okán pedig meg kell állnia egy pillanatra, hogy szemrevételezze a helyzetet, és annak fényében próbáljon megoldást találni. Mert még abban sem biztos, hogy a férfi a két lábán el tudja hagyni a helyszínt...
Nos, a rövid pásztázás és leblokkolás után nyel egy nagyot, majd a doktor felé nyújtja a kezét, hogy a vállánál fogva finoman megrázza, hacsak nem mutatta előtte az ébrenlét jeleit. - Dr. Lecter... magánál van...? - kérdezi csöndesen, azon morfondírozva, hogy vajon megúszná-e épségben, ha adna a véréből a férfinek. Nem mintha olyan önfeláldozó és adakozó kedvében lenne, csak hogy ha nem kaparja össze magát a doki, akkor teljesen feleslegesen hagyta a szarban Death-t, és ásta meg a saját sírját. |
Nem láttam hátra, lassan emeltem fel magam a földről. Baszki, leveles a hajam. Hell megszagol aztán megint az lesz hogy valami faszival dugtam a susnyásba. Én meg majd tátogathatom a pofám, hogy szotyola... Jó mondjuk egyszer tény,eg félrecsusszant a kukacom... de akkoris... épp a dugó korszakom élem. Joga van a farkamnak! Na de egy szó mint száz biztos alkut kötöttek a hátam mögött mert tőbb lövést nem hallottam, hogy szagolt volna földi gilit az az áruló tacskó. Ellenben valami acélbetétes a hátamra lépett, és éreztem hogy a súlyát se fogja vissza, mert lassan megint a hátam baszik rája. - Menj... - mondta a csonti puskájával intve a fürtinek. - Ezért megleszel evve... - morogtam. Hellbenlegalább bízhattam, erre ez a bari képü cukorfalat úgy átbasz, mint én beszívva mikor átakartam mászni egy drótkerítésen. Ott hagytam a nacim, meg a beleim nagy részét... durva volt. Na de most nagyobb szarba voltam, mert a bácsi előhúzott egy másik pisztolyt és abban biztosan halálos lövedék volt. - A picsába.. még fiatal vagyok a fejbelövéshez... sok tervem van még... - nyöszörögtem, mire eszembejutott hogy nekem szárnyamis van.- Húú gyerek fuss, mert elkaplak és mész a zsíros kenyérre. - morogtam halkan, majd kinyitva szárnyaim, letudtam magamról a fazont és futni kezdtem valamerre. Ne kérdezzétek miért... ez olyan horror film tini ösztön. Üldöz a gonosz bácsi akkor futni kell. Aztán majd valahol érthetetlen és számotokra nagy meglepetést okozva hasra esem és mire felkelek már ott a gonosz... mert ez mindig így van... |
- Igen, csakhogy én nem barátkozom vele. Sőt, idegesítőbb alakot a hátam közepére se kívánhatnék, de az igazat mondtam. A lányomnak szüksége van rá, aki szerecsére nem tartózkodott a fészerben, ami még mindig egy romhalmaz miattad - morogja, igyekezve a morcossága mellett őszintének mutatkozni, ám egykettőre romokba dől az arckifejezése, amikor egy könnyed mozdulattal lepuffantja a tetkós Death-t. Ugrik is egy aprót ijedtében, ahogy a földre hullott, mozdulatlan fiúra tekint, és bizony megül benne a félelem. Ha a fiút ilyen könnyen megölte, akkor vele sem fogja húzni az idejét, márpedig ha tovább tépi a száját, hamar a földben fogja találni magát. - N-nem tudok könyvről... És a jegyzetekről sem beszélt soha... mint mondtam, nem vagyunk jó viszonyban - magyarázza most már visszahúzódóbb hangnemben. - Ami... ami... a farkast és a cimboráját illeti... - a fejével bök egyet Death felé. Talán, ha nem mondja ki hangosan, túléli az árulást... legalábbis ezzel szeretné hitegetni magát. - Engedd szabadon a doktort... Kérlek - nyögi ki kissé nehézkesen, mert hát nem szokása könyörögni. - Ezernyi oka lett volna rá, hogy megöljön, de sosem bántott, ahogy másokkal sem teszi, leszámítva a nos... magadfajtákkal, ezek szerint - pillant oldalra, mert kezd belezavarodni a magyarázkodásba. Túl sok a stressz így egy napra, amit egyből egy gyilkossági üggyel kezdett. |
Arra értettem, hogy feldobtál egy vadászt, aki farkassal barátkozik, hol ott te is épp azt csinálod? Emlékszel? - mosolyoott el. - Oh ja igen, mentem elengedem... mostmár lányod is van, erről nem tudtam... - húzza a száját hangjából hallani hogy nem hiszi el. Nekem eszembe se jutott hogy a szárnyaimmal is kiszabadulhatnék... azon töprengtem vajon mit csinálhat most a babám... lehet éppen kekszet majszol egy kis szobában a sarokba ülve, és várja hogy odamenjek hozzá. Hozzádörgölözzek, meg puszilgassam, majd felvágjam az asztalra és megtömjem mint annak a rendjét. De az is lehet... az is lehet, hogy épp egy részeg szőke kurva társaságában van. Biztos jóízűen embert falatoznak és hagyja annak a libának hogy a hasáról nyalogassa a vért. Igen tutira ez a helyzet! - Bassza meg! - mordultam fel rá, ahogy felébredtem a gondolataimból.
Te eddig se voltál a segítségemre igazán... De ha tudni akarod kitartóan még mindig azt a két srácot keresem. - biccentette oldalra a fejét, bár igazából ez engem annyira nem érdekelt. - Elkezdtem utánuk nyomozni, de közben követni kezdett az a másik, így végül védelem szempontjából megtámadtam. Akkor még nem tudtam, hogy vannak nála jegyzetek más démonokról. De a könyvet nem találtam meg. Mert hogy van egy könyv, tudom. - mondta, majd a felkiáltáomra egyszerűen agyonlőtt, aminek lendületéttől letört az ág és akorát estem hogy még a nyakam is megroppant. Szerencsére nem tudta hogy démon vagyok, és hála égnek smucig volt emberekre is ezüst töltényt használni. De néhány lillanatra a nyaktörés miatt megbénultam. Ám pár perc múlva csak rendbe gyütt a nyakam és kiszedtem a homlokomból a golyót. |
- Egyre jobb - mormogja az orra alatt, mert hát nem akar a nyakába még emberevő, vérszomjas szörnyetegeket is, elvégre nem lehet mindenki olyan, mint a doktor. Ám a romok láttán kicsit ő is megkönnyebbül, noha nem rontana be egyből, elvégre ki tudja, mi vár rájuk. - Szerintem lassíthatn- - elakad a figyelmeztetésében, ugyanis éppen ekkor repül a levegőbe a fiú. - Komolyan... - sóhajt egyet, várva, hogy leszedje magát a kölyök, mert hát mégis csak egy démon, aki a szárnyát használva könnyen feltornászhatja magát a lábához, és megoldhatja a kötél problémát. Azonban alig telik el néhány másodperc, és Death figyelmezteti arra, amit végkép nem akart volna hallani. Lassan megfordul, majd látva, hogy ki ácsorog mögötte és mit tart épp a fejéhez, megadóan és óvatosan megemeli a kezeit. Aztán oldalra pillant, mert érzi, hogy ebből nehéz lesz épségben kikeveredniük
- Sétáltam...? - veti fel válaszként, persze ironikusan, mivel alapvetően feleslegesnek találja a kérdést. - Akkor lenne spicliskedés, ha én is démon lennék. És nem, nem ezért jöttem, de a lányomnak szüksége van arra a pszichiáterre, akit fogságban tartasz, mást pedig nem hajlandó elfogadni - darál le egy újabb hazugságot, bár kötve hinné, hogy az ilyesmi meghatná a tetkóst. Adja magát a lehetőség, miképpen oldja meg a helyzetet, de egyrészt Death csapdábaesésével nincsen épp alkudozós helyzetben, ráadásul ha bele is menne az ipse egy cserébe, az lenne első, hogy kiforgatná a beleit Death, amennyiben ki tudna szabadulni. - Mit akartál kiszedni a doktorból? Ha nem lenne rá szükséged, már megölted volna. Hátha tudok segíteni - villant felé egy kevésbé barátságos mosolyt. |
Azt hiszem igen... furcsa, de ez az erdő mintha tele lenne démonokkal... - szimatoltam a levegőbe, majd tovább mentem. Kellet pár perc, míg a szagok felerősödtek és a fák közül megpillantottam vagy -tuk a romokat. Gondoltam mekkora fasza gyerek vagyok, innen már gyerek játék lesz, szóval megindultam sietősebben, gondolván hogy a terminátort sem ölik le egyszerűen. Aztán beleléptem egy csapdába aminek a kötél horga rászorított a lábamra és felhúzott egy fára, fejjel lefelé lógatva. - Mi a fene? Ilyen nem csak a mesékben létezik? - néztem felfele, vagyis lefele. Aztán Willre néztem. - Ne fossál, de valaki áll mögötted.
Az a valaki egy komoly puskát tartott a bácsi fejéhez, bár volt köztük két méter. - Nem mondod? Te meg mit keresel itt az erdőben? - vigyorodott el. Azt hiszem ismerték egymást. - Te voltál a telefonos? Ne bazd meg és mit gondoltál? - kérdezte le se véve szemét a fürtösről. - Van fogalmad róla, hogy...? Igen biztosan van. Szóval spicliskedtél, hol ott ugyanabban a cipőben eveztek...? Komolyan azért jöttél hogy megöljelek téged meg a kölyködet? |
Horkan egyet a férfi kölnijének leszólására, és nem azért, mert védeni akarná a doktor becsületét, hanem mert el akarja nyomni a nevetését. Szerencsére a féloldalas mosolyát nem láthatja Death, pedig az is ott virít az arcán. Persze őt nem zavarta eddig sem dr. Lecter illata, azonban jól esik neki végre nem azt hallgatni, hogy mennyire tökéletes a férfi. Márpedig Elli folyton a "doki bácsiról" áradozik otthon. - Most legalább van előnye - jegyzi meg végül, majd tovább bámészkodik, kezdve hozzászokni ahhoz, hogy a szél irritálóan és folyton a képébe nyomódik, illetve ahhoz is, hogy egy teljesen megbízhatatlan gyerek karjaiban röpköd a magasban. Természetesen ennek ellenére sem szomorkodik, amikor végre földet érnek. Sőt, szusszan egy nagyot, megkönnyebbülten konstatálva, hogy túlélte a menetet. Nagyjából megigazgatja a ruháit, a szénaboglya hajával viszont lehetetlen bármit is kezdeni, így mihamarabb követi Death-t. - Pff... rendben van - válaszolja, hunyorogva egy kicsit a fiúra, mert hát lenne még mit mondania a kijelentésére, azonban nem akar ilyen kis semmiségen épp most összeveszni a kölyökkel, mert a végén tényleg annyi lesz a doktornak. - A sok szag mellett azért érzed az ő illatát is? - kérdezi csöndesen. |
Felvontam egyik szemöldököm, mikor úgy készült kifele, mintha letudtuk volna a harcot. Biztosan a bizonytalanság és a félelem adta zavar miatt próbálkozik ilyen gyagyasággal. Fújtam egyet és ismét neki ugrottam, mit tigris az egérnek. Adtam egy pofont neki. Azt azért mert azt hittem nyelves csók lesz, egy másikat mert azért mert kihasználta a számat, aki persze bedőlt neki... ostoba szájak... Na mimdegy... hasára fordítottam és úgy tarkón basztam hogy jó ha nem tört el neki. De nem is állt szándékomban. Csak hogy elájuljon a kis bula. Aztán megfogtam a lábát és elindultam a kecóm felé vele. Nem volt messze, az is az erdőben rohad. Először megtömöm, aztán megint és végül tényleg répát dugok a seggébe is megeszem borssal és sóval. Persze közben figyeltem. Eh..ezek szerint csak egy maga önkéntes kis páva teknőc. Remélem azért jó szaftos... Már a gondolatáttól is kicsordult a nyálam amit lusta voltam visszanyelni és hagytam hogy lefolyon a pofámon. |
 Hunyorogva néztem rá ahogy szépen, lassan közelít felém, majd megállva előttem rúgott bele a cipőm talpára. Azonnal feljebb húztam a lábamat és hunyorogva néztem rá. Eleinte nem válaszoltam, mert miért tettem volna meg...AZonban csak arra kényszerített, hogy tiltakozzak azzal amiket mond. - Nem tartozok ahhoz a CC-nek csúfolt vállalathoz...- sziszegtem neki, majd célba vettem azonnal és arra vártam, hogy mikor lőjek. Közben kárörvendően bele röhögtem a képébe. - És képzeld öcsém... A büdös életben nem találkoztam igazi démonnal...- múrdúltam rá, majd amint ugrott rögtön bele lőttem a gyomrába. Nem mintha ért is volna vlaamit. A fegvyert kiütötte a kezemből, majd a hasamra üllve kapta el a torkomat. Azonnal rá kaptam kezére és vicsorogva próbáltam szabadúlni a szorításból. - Eressz - sziszegtem neki nehezen kipréselve a szót torkomból.
Próbáltam mozgolódni és ledönteni magamról de nem igazán ment. Ezért aztán kihazsnáltam a lehetőséget és megragadva ruhája nyakát rántottam le magamhoz és csókoltam meg. Igaz nem vagyok oda a férfiakért de smároltam már csáveszel. jó az beszívva volt és életem szégyenfoltjának tudtam be... De inkább egy csók egy démonnal mint a halálom...
Szóval mihelyst gyengűlt a fogás a meglepettség miatt, azonnal lelöktem magamról és most én voltam fölötte de négykézláb. Karjaimmal lefogtam a karjait, habár az erőm piskóta volt kechuppal hozzáképest. De a meglepetés erejével csináltam magamnak egy kis időt. - Engem te ugyan ne kostolgass...- sziszegtem neki, majd feltápászkodva hátráltam meg és köptem egyet a talajra. - Nézz másik vacsora után, mert ez ugyan nem adja magát olyan könnyen...- vigyorodtam el ismét a képébe röhögve. |
Igen komoly harc kerekedett belőle. Még én is kaptam és nem mondom hogy nem fájt, mert bízza az államra mért ütés igencsak rosszul esett, mégha be is gyógyul. Lelkileg akkoris fájt... egy pár másodpercig. Aztán jött a golyózápor. Általában jókat vigyorgok az ilyenen, de annyiszor eljátszottuk már, hogy most komoly tekintettel figyeltem őt, ahogy közelebb s közelebb értem.
Egy percre azt hittem, hogy tényleg legalább haladó szakaszba sorolható vagy... De te még az amatőrnél is lentebb vagy... nem tudtam hogy van ilyen...eddig... - mordultam rá. Igen, most biztosan sír a szája, hogy visszaszólogatott. De ígyis úgy is ez lenne a vége. Hogy megeszem... terveim szerint a hátsójánál kezdve. Letöröltem az államról a vérét, ahogy közelebb értem hozzá.
Démon vagyok, te hülye luk... - rúgtam a cipőcskéje talpába. - És éhes vagyok és ha még mindig nem esett volna le, téged foglak megenni. Nem lenne kötelező, elég lenne csak a véred megcsapolnom, de őszintén szólva kurvára szeretek enni. Főleg élőlényeket, főleg mikor még élnek és éreznek... Szóval akár tetszik akár nem... Most megleszel zabbantva... - ugrottam rá szinte már filmbeli vetődéssel és a hasára ülve elkaptam a torkát. - Ha nem én ölnélek meg, ki se érnél az erdőből, mert elvéreznél... - fordította oldalra arcát és néztem a csordogáló vérét. - Nem is értem miért hagytak meglépni egyedül... Biztosan megakartak tőled szabadulni. |
 Nem tetszett ahogy olyan biztos abban amit csinál. Ahogy viselkedett és egészen úgy tűnt mint aki máris tudná a kiemetelét annak ha összeverekedünk. Mintha biztos lett volna saját magában, de olyan szinten, hogy azt is bemesélte magának, hogy sérülés nélkül megússza. Vagy eleve megússza ezt... Elvégre logika, nálam fegyver volt nála meg csak a két szép keze. A nevemen amin olyan jóízüen elszórakozott csak unottan forgattam egyet szememen, majd mentem máris tovább. - Ne aggódj, veled ellentétben az én számban nem járt semmi szopogatni való - jó ha a női csecsebecséktől eltekintünk akkor határozottan kijelenthetem, hogy nem cummogok mások cerkáján.
Mikor úgy kezelt mintha a csaja lennék és most főznöm kéne neki egy fini forró húslevest csak hunyorogva néztem vissza vállam felett rá. Épp miután elsétáltam melette. Nem tudtam mire ez a közvetlenség és ez a... Fura közeledés. Miért hív ilyen neveken? Minek néz ez engem? Örömlánynak? - Akkor dobj be valamit...- vágtam rá fejemet csóválva azonban egyik pillanatról a másikra nyomódtam a falnak Death jóvoltjából.
Nagyranyílt szemekkel meredtem rá, hevesen zihálva. Kezemből azonnal kiesett a fegyverem, ahogy ő a csuklómra szorított. Tulajdonképp kicsavarta a kezemből a fegyver. Így a falhoz préselt és miközben ovatosan hozzám simúlt ajkai a nyakamat szántották végig. Azonnal megéreztem a vér fémes szagát, de ekkor még az én vérem a helyén csörgedezett, nem a szájába át. De ez is hamarosan megtörtént... Megbizonyosodhattam róla, hogy valamiféle démon.
Fájdalmasan felnyögtem és próbáltam szabadúlni azzal, hogy hevesen ficánkolok és kezemet feszengetem, de ő annál erősebbnek bizonyosúlt. Nem is beszélve a nyakamra mért harapásról. - Mi a faszom vagy te? - sziszegtem a torkomból kipréselt szavakat.
Lábamat oldalra húztam, majd akkorát bele térdeltem az oldalába, hogy hírtelen eleresztett. Ez a kis másodperc épp elég volt ahhoz, hogy behúzzak egyet neki az állára, majd kikeverdejek a fogásból. Azonban én is kaptam egy sallert így elgurulva a földön zihálva köptem ki a vért a számból. A nyakam egy merő vér volt és én is beszállt a szoba egyéni padló díszletébe némi vérrel.
Nehezen négykézlábra keveredtem és vele szembe fordúlam, majd a seggemre ültem és pisztolyomat elő rántva azonnal vélba vettem. Nem volt erőm elfutni, mert akkorát kaptam, hogy bent rekedt a levegő is... Nem egy kellemes érzés. Vérveszteségem is volt... Megállapíthatom, hogy ez nem az én napom. De teszek róla, hogy az övé se legyen... Azonnal lőni kezdtem rá. Az összes töltény eltaláta, még a homlokába is ment de... semmi baja nem volt. Csak jött és egyszerűen kiestek az összepréselt golyók a sebeiből és azok rögtön összeforrtak.
Eltátott ajkakkal néztem végig ezt az Underworld-be illő jelenetet. - Mi a kúrva isten vagy te? - ordítottam rá. Már nem lőttem rá elvégre csak lőszer pocsékolás. De legalább lassította... |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
